Az Adaptive Media 15. szülinapja alkalmából felkértünk pár számunkra közeli és fontos online szakembert, hogy megkérdezzük őket, mit gondolnak az Adaptive 15 éves évfordulója kapcsán a cégről, az online piacról, annak alakulásáról és mit kívánnak nekünk. Picit történeti visszatekintés, picit elmúlt 15 év értékelés, picit jövőbetekintés. Fogadjátok sok szeretettel Sablik-Szemes Alexandra interjúját Szabó Ákossal.
2000-től 2008-ig 8 éven át voltál az Indexnél, ahol felépítetted a médiaértékesítési tevékenységet, mint kereskedelmi vezető. Utána jöttél az Adaptive Mediához, ahol pedig 6 éven át voltál üzletfejlesztési vezető. Mi volt a váltás oka? Hogy kerültél az Index sales vezetői pozíciójából az Adaptive-hoz? Mesélsz nekünk erről egy kicsit?
Azért ez nem volt olyan egyszerű, nem közvetlenül az Indextől kerültem az Adaptive Mediához. 2008 április elején jöttem el az Indextől, én voltam ez első a régi gárdából, akinek kitelt az ideje, még nagyon a Spéder-korszak elején. Akkor ez egyfajta megkönnyebbülést is jelentett, bármennyire is fájdalmas volt az elválás attól, ami az addigi pályafutásom leghosszabb és sok szempontból legsikeresebb szakasza volt. Én akkor valójában nem szerettem volna a magyar online médiában folytatni. Olyan erős volt bennem az elhatározás, hogy lecseréltem a régi telefonomat és egy tucatnál is kevesebb nevet hagytam meg a telefonkönyvemben. Hosszabb távú terveim nem voltak, a feleségem pár hónapos várandós volt a második gyerekünkkel, nyárra pedig volt egy fix ajánlatom egy horvátországi búvároktatói-merülésvezetői állásra. Nem köztudott, de akkoriban magas szinten foglalkoztam könnyűbúvárkodással. Sajnos a feleségem veszélyeztetett terhes lett, az egész nyári kaland kútba esett, és ebben a helyzetben semmi izgalmas szakmai ötlet nem jutott az eszembe.
Aztán megtalált két tanácsadói projekt, Várdy Zoltán a TV2-höz, Mihók Attila a Ringierhez hívott stratégiai átvilágításra. Izgalmas munka volt mind a kettő, később ezek is közrejátszottak abban, hogy mindkét médiatulajdonossal lett szoros együttműködése az Adaptive-nak, amikben én is részt vettem. A tanácsadói munkákon keresztül persze fokozatosan visszacsorogtam a szakmába, a múlt gravitációjának egyre nehezebb volt ellenállni. 2009 derekán keresett meg (Sopov) István azzal, hogy az Adaptive Media nagyot nőtt, és szívesen venné, ha elmondanám róla a véleményemet. A történet teljesen kötetlenül indult, afféle árnyéknak csatlakoztam fel István mellé, jöttünk-mentünk a városban, ismerkedtem az Adaptive-osokkal még a régi Halmi úti irodában, és millió dologról beszélgettünk, amíg a kocsiban ültünk egymás mellett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy felmerült bennem akkor annak a gondolata, hogy a karrierem következő szakaszát majd az Adaptive Mediának fogom szentelni. Aztán jelentős fordulatot hozott az, hogy a Microsoft Advertising partnernek választotta a sales house-t a magyarországi portfóliójának értékesítéséhez, és elég erősen presszionált mindkettőnket abba az irányba, hogy ezt én vezessem Adaptive-os színekben.
2009 – 2016 között, több mint 6 éven át voltál Adaptive-os. Mik voltak akkor a piac nehézségei, hogy birkózott meg ezzel az Adaptive Media, hogyan emlékszel erre?
Bennem egyáltalán nem úgy él ez az időszak, hogy nehézségekkel kellett megküzdenünk. Ha gondolatban hátralépek, akkor két dolog ugrik be. Az egyik a folyamatos innováció. Kezdve a rich media formátumok hazai elterjesztésében játszott úttörő tevékenységünktől, az IAB-s és DKT-s szerepvállalásunkon keresztül, a portfolió folyamatos megújításán át, a programmatic magyar alapjainak lerakásáig. A másik az Adaptive legendás eseménymarketingje. Workshopok, teraszpartik, Mikulás-bulik, tökfaragó versenyek, Sziget-teraszok, Internet és Media Hungary standok, és még sorolhatnám.
Mi az Indexet a hőskorban jórészt erőből toltuk. Nekem teljes újdonság volt az, hogy a munkán túl is együtt lehet létezni az ügyfelekkel, hogy bőven megfér egymás mellett szinte azonos súllyal a munka és a szórakozás. Ezért én végtelen hálával gondolok vissza azokra, akik ezt a légkört megteremtették, és ahogy oldódtam fel benne, én magam is igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni ebből. Hozzá kell tennem, hogy nekem ez nem ment teljesen természetesen, ebben három konzultáció is benne volt az akkori pszichológusommal.
Van az Adaptive-os időszakból valami kedves emléked, amit szívesen felidézel?
Nehéz választani, de volt egy fergeteges Sziget-terasz, ami nagyon emlékezetes marad, és persze a 2011-es Mikulás-buli.
2011-es mikulás buli az melyik helyszínen is volt, mitől olyan emlékezetes? A Sziget teraszt azt hiszem, nem kell megmagyarázni… 
A 2011-es Mikulás-buli képei itt vannak, szerintem magukért beszélnek. Amúgy a PLATZ nevű helyen volt.
Emlékeszem arra a bulira, dupla Mikulás volt, mert Te és Szabó Attila kollégánk is beöltözött. Az tényleg nagyon jó hangulatú este volt. Vicces visszanézni a képekeket ennyi idő távlatából. Fiatalság – bolondság.
Amikor az egyik első prezentációmon voltam a Fastbridge-ben Szeder Peti úgy konferált fel, mint a „Bannerpápa”. Azt hiszem akkor realizálódott benne, hogy te milyen nagy ember vagy a szakmában. Mit gondolsz, hogy érdemelted ki ezt a címet Szedernél? Azóta változott ez a pozíciód, megítélésed az online szakmában?
Szeder Peti volt talán az első ügynökségi ember, akivel kezdő Indexes sales vezetőként találkoztam még 2000 elején. Ő a nagyon kevés online médiatervező egyike volt akkor a piacon, még a McCann színeiben. A sokrétű szakmai kapcsolat mellett privátban is mindig jóban voltunk. Hogy miért éppen a pápa szót használta, azt nem tudom, de a velem készült interjúkban sok hasonló titulust kaptam. Amikor a fiamtól megkérdezték az általánosban, hogy mi az apja foglalkozása, ő nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy médiaguru.
Az tény, hogy a szakma egyik veteránjának számítok. 1999 végén kezdtem a bannerárusítást, és az Index felvirágoztatásával egyszer és mindenkorra letettem a névjegyemet, amit az IAB Hungary 2012-ben afféle “életműdíjjal” ismert el. Ezt hárman kaptuk meg Novák Péterrel és Vértes Jánossal. Jellemző az ősidőkre, hogy Péterrel, aki akkor még az Origo kereskedelmi vezetője volt, kezdetben kölcsönösen értékesítettük egymás felületeit. A napi munka mellett azért mindig jutott még idő másra is, két ciklusban voltam IAB elnökségi tag, voltam a DKT elnöke és 2011-ben az MRSz Reklámkonferencia programigazgatója.
Mivel 2014 vége óta Bécsben élek, van egy generációs szakadás a magyarországi ismertségemben. Az utolsó két év, amikor inkább csak lélekben lehettem jelen, különösen nem tett jót ilyen szempontból. A magyar kampányaink szerencsére több kiadónál, sales house-nál is frissen tartják a kapcsolatokat, Csermely Ákos barátomnak köszönhetően pedig bármikor szívesen látott vendég vagyok a fontosabb konferenciákon. Hála istennek, van social media, így rengeteg régi ismerőssel a személyes találkozók hiánya ellenére is elég aktív a kommunikáció.
Azóta sem hagytad el az online „teret”. Az Enbrite.ly üzletfejlesztési vezetője voltál, majd pedig a Studio Binär vezetője lettél, most már lassan 8 éve. Mi az, ami ebben a szakmában tart? Mit üzen egy ilyen online veterán a friss nemzedéknek? Miért érdemes ebben a szakmában dolgozni?
Engem az iparág tartott maga mellett, nem én akartam feltétlenül az iparágban maradni. Ahogy feljebb írtam, már 2008-ban azt gondoltam, hogy kifutottam itt magamat, ideje más terület után nézni. Bécsbe sem azzal jöttem ki, hogy online reklámmal akarok foglalkozni, aztán 2017-re visszakanyarodtam oda, ahol az Adaptive-nál abbahagytam, a programmatic-hoz. A kívülálló számára úgy tűnhet, hogy 22 éve ugyanazzal foglalkozom, de valójában nagyon más volt az első nyolc év, ami mai szóhasználattal jórészt a Web1.0 időszaka volt. Az Adaptive-os korszakom már egyértelműen a Web2.0 ökoszisztémában zajlott, ami még ma is uralkodó. De már alakul a Web3.0, és én egyre többet foglalkozom azzal, hogy mi lehet a reális jövő. A fiam, aki tavaly ősszel mellettünk kóstolt bele a programmaticba, jó eséllyel idén szeptembertől ugyanezen a területen fog elhelyezkedni egy nagy osztrák médiacégnél. Szóval ez egy olyan szegmens, ami akkor is változik, ha az ember egy helyben marad.
Akkor ez az üzeneted a fiataloknak? Ha szeretsz egy helyben maradni, válassz olyan szakmát, ami folyton változik körülötted? Így, ha jól értem nem kell munkahelyet váltani, csak adaptálódni a környezetedhez?
Hát tulajdonképpen így is meg lehet fogalmazni, ez elég frappáns. De van ennek persze több olvasata is. Ahogy az érmének is mindig három oldala van és a macska is mindig a vajas felére esik.
Viszont ez utóbbi sem könnyű, egyszerű feladat. Benne van a követelmény feléd, hogy folyamatosan tanulj, és tudj megújulni.
Hogyne, ahhoz is futni kell állandóan, hogy egy helyben tudj maradni 😉
Hogy látod, mik azok a trendek, amikre érdemes most is figyelni, akár a hazai online piacnak, akár az Adaptive Mediának?
Én úgy érzem, hogy ismét komoly változások előtt állunk a tartalomszolgáltatásban, illetve egy durva generációs váltás fog lezajlani az internethasználatban. Ez utóbbit nevezhetjük a mostanában egyre népszerűbb Metaverzumnak, ami szerintem gyorsabban fog elkövetkezni, mint azt egyébként gondoljuk. Most olvasom éppen újra Neal Stephenson sci-fi író Snow Crash című könyvét, amely már 1992-ben kísérteties pontossággal előrevetítette a jövőnket, és akinek a Metaverzum és az avatár kifejezéseket is köszönhetjük. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy olvassa el.
Amúgy pedig a rugalmasság és a sok lábon állás a túlélés és a siker záloga. Én éveket töltöttem el azzal, hogy a Studio Binärből egy fókuszált programmatic ügynökséget formáljak, de a sors mindig úgy hozza, hogy diverzifikálni kell. Elkezdtünk foglalkozni produkciós munkákkal, amik kreatív projekteket hoztak magukkal. Tavaly egyre jobban beleástuk magunkat egy ügyfél kapcsán az employer brandingbe, ma már kifejezetten sokat foglalkozunk munkaerő-toborzással és ehhez kapcsolódóan közösségi médiás tartalomfejlesztéssel is.
Volt olyan Adaptive-os kolléga, akivel kimondottan szerettél együtt dolgozni? Ha igen, ki volt ő és miért?
Nem emlékszem, hogy lett volna olyan kolléga, akivel nem szerettem dolgozni.
Mit jelentett neked az Adaptive akkor, amikor itt dolgoztál és mit jelent most?
Én nagyon élveztem a csapat sokszínűségét, amit a relatíve nagy korkülönbség miatt bizonyára másként éltem meg, mintha veletek egyívású lettem volna. Amikor az Adaptive-hoz kerültem, rajtam kívül senkinek nem volt gyereke, de talán még házastársi kapcsolatban sem volt senki. Én már túl voltam a negyvenen, a fiam iskolás, a lányom bölcsődés volt. Sose szerettem klasszikus főnök szerepben lenni, amit muszáj volt, azt az Indexben letudtam. Ez megkönnyítette azt, hogy mindenkiben meglássam az egyéniséget. A csoportélményeken túl szerencsére sok mindenkivel nyílt arra is lehetőség, hogy személyesen elbeszélgessünk az élet értelméről. Konferenciák, fesztiválok és teraszpartik üres óráiból sok ilyen diskurzus emlékét őrzöm. Örömmel látom, hogy az Adaptive él és virágzik, és mindig jóleső érzéssel veszem fel a kapcsolatot akár a sales-esekkel, akár az adserveres csapattal a magyar kampányaink kapcsán.
Mit kívánsz nekünk a következő 5 évre?
Én azt kívánom nektek, amit ti kívántok magatoknak.
Hallgatsz podcastokat, ha igen mit? Tudsz ajánlani valamit, amire érdemes figyelni, követni, hallgatni?
Hallgatok podcasteket, igen, de nálam ez teljesen összefolyik az “olvasással”. Én ugyanis már évek óta nem olvasok könyveket, csak hangoskönyveket hallgatok. Reggel az edzőteremben, vagy a kocsiban ülve, vezetés közben. Néha csak azért megyek el autózni Bécs környékére a hegyekbe, hogy két-három órát zavartalanul “olvashassak”. A magyar nyelvű podcastek, amiket hallgatok, elég ötletszerűen jönnek, általában valakinek az aktuális ajánlása alapján. Legutóbb Kadarkai Endrének a Benedek Miklóssal készített interjúját hallgattam, előtte a Csermely Ákos-féle Reboot Hungary podcastek közül a Kende-Hofherr Krisztával és a Schiffer Miklóssal készülteket. Angolul Peter Attia ‘Drive’ és Tom Bilyeu ‘Impact Theory’ című sorozatait szoktam viszonylag rendszeresen hallgatni.
Köszönjük Ákos!