fbpx
Az Adaptive Media 15. szülinapja alkalmából megkérdeztünk néhány számunkra közeli és fontos online szakembert, hogy mit gondolnak az Adaptive 15 éves évfordulója kapcsán a cégről, az online piacról, annak alakulásáról és mit kívánnak nekünk. Picit történeti visszatekintés, picit elmúlt 15év értékelés, picit jövőbenézés. Fogadjátok sok szeretettel Sablik-Szemes Alexandra interjúját Kardos Gáborral.

Köszönjük, hogy elfogadtad az interjúfelkérést, nagyon örülök, hogy megszólalsz te is, mert szerintem te olyan véleményvezér vagy az online szakmában, mint amilyen véleményvezér site a 444 a hazai médiában. 2013-ban alakult a Magyar Jeti Zrt., akkor még csak egy maroknyi csapat volt a 444. Idén májusban pedig már a 9. szülinapját ünnepli. Ezúton is Boldog Szülinapot !!444!!!!

A CEMP-nél majd az Indexnél dolgoztál hosszú-hosszú éveken át. Nehéz volt meghozni számodra a döntést, hogy eljössz az Indexből? Uj Pétert már hallottam nyilatkozni erről, de a te véleményed, történeted nem ismerem erről a váltásról.

Az általunk szeretett és épített Index a 10-es évek elejéig a hazai digitális média, a szabad online újságírás valódi bölcsője, epicentruma, legmeghatározóbb intellektuális közössége volt. Ezt hátrahagyni nem csak azért volt kín, mert a lelkünket is beletettük egy bő évtizeden át abba, hogy létrehozzuk és naggyá tegyük (beleértve a nem Index márka alatt futó, addigra felépült médiakonglomerátum sok egyéb értékes elemét blog.hu-val, Totalcarral, stb.), hanem mert keserű volt látni és megélni az Index szervezeti és politikai autonómiájának egyértelmű megreccsenését, tudatos leépítését. Fájt, de tudtuk: belül ez a válság nem megoldható.

Ha jól tudom utána Ringieres lettél és onnan érkeztél a Magyar Jetibe.  A 444.hu kigondolásában és üzleti tervének készítésében, ha jól tudom, alapítóként a kezdetektől részt vettél. Mi miatt érezted azt, hogy van helye egy új híroldalnak a hazai médiapiacon?

Sőt, a kezdetek előtt sok évvel részt vettem már benne, bár még nem tudtuk, hogy ez a 444 lesz. Egyértelmű volt, hogy az előbb idézett Index lecsengésből az igazi értékeinket valamilyen formában át kell menteni, szabad médiumunkat újra kell építeni egy nehezebb terepen, szinte a semmiből. Ebben a tudatban, ezzel az eltökéltséggel léptünk ki, nekem személyesen a Ringier átmeneti lehetőségként csillant fel. Egy hazai nagykiadó digitális területeinek irányítása üzletileg és menedzserként is rendkívül hasznos és izgalmas tapasztalat volt, komoly eredményeket értünk el rövid idő alatt, ugyanakkor a kezdetektől azzal számoltam, hogy az itteni függetlenség sem fenntartható. Az igazi, belsőbb misszió egy friss, karakteres, bátor és szabad orgánum felépítése volt a szűkülő magyar médiatérben. Amit értelmes, őszinte, jóhumorú emberek készítenek és fogyasztanak. A létrehozás lehetőségein sokat gondolkoztunk a barátainkkal, végül alig két évvel az Indexes távozásunk után ez a mentőcsónak lett a 444.

Számomra nagyon izgalmas kérdés, hogy mi alapján döntöttetek úgy, hogy sales houset választotok és nem belső sales tevékenységet építetek ki? Miért az Adaptivera esett a választás?

Több oka volt. Eltökélt szándékunk volt, hogy kevés menedzsment kapacitásunkat a rendkívül nehéz, piacosnak egyre kevésbé nevezhető médiatérben a bevezetés és megtapadás feladataira fordítjuk, ebbe nem igazán fért bele azonnali, saját sales csapat és technológia felépítése, bevezetése. Másrészt addigra volt pozitív tapasztalatom az Adaptive-val. Tudtam, hogy nem csupán méretgazdaságossági szempontok alapján racionális kisebb felületek értékesítését egy „aggregátor” kezébe szervezni, hanem komoly szakmai tudás, jól működő kapcsolati háttér és megfelelő attitűd, ambíció is van Istvánban és (akkor még Szabó Ákos vezette) sales csapatában. Eleinte az Adaptive oldal volt bizonytalanabb, ők is nehezen hitték, hogy lesz ebből valami, de hamar belátták, hogy ritkán indul ilyen potens kiadvány az addig jóideje mozdulatlan hazai digitális médiatérben.

9 éve, a megalakulásotok óta dolgozunk együtt. Azóta a Magyar Jeti portfóliója bővült a Qubittal is, amit szintén az Adaptive értékesít (és persze a Lakmusszal, de az jelenleg nem reklámtermék). Megtisztelő ez a bizalom. Miért szerettek az Adaptive Mediával dolgozni? Van olyan szakmai vagy emberi érv, amit ki tudnál emelni?

A szakmai része egyszerű: az együttműködés gyakorlata hamar megmutatta, hogy az Adaptive csapatot reklámszakmai tudása mellett a mezőnyből magának a médiaterméknek a respektje emeli még ki. Tiszteletben tartják és elfogadják a mi stratégiánkat, autonómiánkat, jövőképünket, és mi is igyekszünk az értékesítési kérdésekben lehetőség szerint maximálisan támaszkodni rájuk. Persze az Adaptive csapat – nagyon helyesen – igyekszik minket időnként üzleti szempontok mentén terelni, meggyőzni, de elfogadják a nemeket is, és az első perctől sikerült professzionálisan, sőt, alapvetően jó hangulatban kezelnünk a kölcsönös kompromisszum-kényszert. Ez nagyon nagy érték, ami mellé később maga a hosszabb távú bizalmi viszony és kiszámíthatóság társult. Ja, meg kerestünk együtt némi pénzt is az elmúlt 9 év alatt, amiből fel- és továbbépítettünk két nagyon izgalmas céget.

Nem kérdés, hogy a személyes szinteken is megszülettek, megerősödtek kollegiális és baráti nexusok. A bevétel persze sosem volt elég (egy dinamikusan fejlődő médium fenntartása és túlélése Magyarországon nehéz mutatvány), de tudtuk, hogy jó irányba építkezünk, és megkockáztatom nem csak büszkék vagyunk az eredményre, hanem többnyire élvezzük is, amit csinálunk.

Volt olyan Adaptive-os kolléga, akivel kimondottan szeretsz, szerettél együtt dolgozni? Ha igen, ki ő és miért?

Sokan voltak, vagytok ilyenek, nem is szívesen emelek ki neveket, mert nem szívesen hagyok ki másokat. Istvánnal, Balázzsal, annak idején Szabó Ákossal és Bennó (Sopov) Katával kezdődött, de a közelmúltra nyilván operatív szinten a vezetők közül Fruzsival, Ildivel lett intenzív és nagyon jó a kapcsolatom. A legtöbb kollegával, sales-esekkel, adops-szal a mi részünkről is a sales csapat tartja a kapcsolatot, én magam sajnos nem is mindenkit ismerek az újabbak közül.

A szívélyes viszony okait sem szívesen ecsetelem: aki nem dolgozik veletek, annak számára nem izgalmas, aki igen, úgyis tudja: István nagyfokú iparági rálátása vagy bizarr témaváltásai, Balázs örök precizitása, Fruzsi múlhatatlan optimizmusa vagy sokatok lefegyverző figyelmessége olyan személyiségjegyek, amik egybeolvadnak a szakmai profizmussal, így egyben klassz az elegy.

Nagyon kedves emlékem veled, amikor egy nagy ügyfélhez mentünk először közösen prezizni 2015-ben, akkor még azért, mert az ügyfél nem igazán érdeklődött a 444 iránt. Szerettük volna bemutatni neki a 444-ben rejlő lehetőségeket, illetve beszélni a natív megoldásokról, amit akkor elsők között kezdett el a 444 értékesíteni a magyar online piacon, nagyon jó érzékkel és hatékonysággal. Emlékszem, ahogy hallgattalak, ahogy beszélsz ezekről a megoldásokról a hirdetőnek és arra gondoltam „Apám, ezt én is meg akarom venni!”. Annyira elegáns volt az érvelésed és megkérdőjelezhetetlen volt számodra, hogy ez a termék jó. Azóta is sokszor látom rajtad ezt a meggyőződést. A 444-en megjelenni tényleg ennyire jó a hirdetőnek? Ma is így van ez

Természetesen! És most speciális, időszaki kedvezményekkel kecsegtetjük minden kedves vásárlónkat: ha most rendelnek, 44 darab transzparens pixelt adunk ajándékba, és csókoltatja őket a dunántúli ÁFÉSZ!

Igyekszem érdemben is reagálni: az a tartalom, amit a mi kiadványaink képviselnek (a Qubit ugyanúgy, mint a 444), rendkívül magas színvonalú közönséget vonz. Körülírhatjuk ezt mindenféle metrikával, de a legmeggyőzőbb az, amikor hirdetők sora jön vissza azzal kampánya után, hogy „nálatok volt kicsit kevesebb megjelenés, kicsit kevesebb átkattintás, kicsit drágábban, és aztán SOKKAL TÖBB konverzió: érdemi érdeklődő, vásárló, sőt, nagyobb értékben vásárló ügyfél. Így lettetek fajlagosan olcsóbbak.” Persze ezt azok látják legkönnyebben, akik mérni tudják, de azok is érzik az olvasói-vevői visszajelzésekből, akik esetében az online konverziók nem követhetők. A nagy elérés mellett is kiemelt minőségű közönség és a hasonlóan erős tartalmi kontextus a szuperprogramozott világban is érvényesül, és nagyon komoly kommunikációs lehetőségeket hordoz. Ebben maradtunk a konkurencia előtt, ezt a legnehezebb replikálni. A formátumok és a technológiák is fontosak persze, ezekben is sokat fejlődtünk, de azt hiszem a legbüszkébbek máig a natív megoldásaink hatékonyságára vagyunk. Itt válogatnunk kell, nem vállalunk el bármit és drágák vagyunk, de ahogy a művelt kelták mondják: deliverelünk.

Mik ma az online piac nehézségei? Milyen megoldási kísérletek vannak a ti részetekről erre? Mesélsz egy kicsit erről? Hogy látod, milyen irányba fog alakulni a piac? 

A média- vagy a reklámpiac érdekel? Ami közös: mindkettőt súlyosan torzítja az állam- ill. az állam polgárainak csalárdul szerzett pénzéből mesterkedő államközeli szereplők jelenléte. A mélyebb politikai megfejtést most megspórolnám, egyszerűen minden piaci mechanizmust rombol ez, akkor is, ha vannak valódi teljesítmények is az irtózatos erőforrásokból létrehozott és működtetett szereplők némelyikénél. Mielőtt bárki elkezd „third party cookie”-kon, GDPR szabályokon vagy az adtech világ finomabb és bonyolultabb részletein merengeni, rögzítsük, hogy a hazai reklámpiacon ezeknél lényegesen nagyobbat alakít az állam- és vezetőinek magánjellegű jelenléte. Ezzel mi magunk keveset tehetünk. A tagsági programunk sikerében a saját hitelességünk látszik, és errefelé menekülünk a kisebb függés érdekében, eddig sikerrel – amíg hagyják.

Továbbra is súlyos kihívást jelent a globális platformok súlya, technológiájuk ereje és deleje. Itt a kreativitás és a legértékesebb tartalom vonalán maradt némi esély, minden másban (méret, technológia, automatizáltság) nyilván a túloldalon az előny. Mi persze keressük és találunk is néha izgalmas együttműködési frontokat a globális szereplőkkel, ez izgalmas, az újságírás igazi ereje pedig bennünket véd, ebben hiszünk.

Harmadikként mondom, amivel kezdeni kellett volna: nem szép keseregni szülinapon, de olyan súlyos fellegek vannak most felettünk, hogy a belső szerkezeti, technológiai vagy egyéb mozgásoknál ezek is sokkal jelentősebben meghatározzák majd nemhogy a piacunk, de a létünk minden dimenzióját. Háború van, ellátási válság van, tizenöt év masszív és permanens konjunktúrája után elkerülhetetlenül nyakunkon a recesszió depressziója. Mindez párosulva a társadalmi megosztottsággal és kiábrándultsággal tökéletesen megadja az alaphangulatot egy szuper ünnepléshez, nem? Kérném a DJ-től tisztelettel a múlhatatlan érdemű Brian May szerzeményei közül a kubai rakétakrízis által ihletett Hammer to Fall-t…

A Magyar Jeti egyre több lábon, több platformon jelenik meg. A 444.hu után megjelent a Qubit, ami egy politikamentes site. Rendszeresen jelentettek meg Makro-kat, amik print kiadványok, bookazine-ok. Folyamatosan készítetek videókat a Youtube csatornátokra és tiétek az egyik legnagyobb hazai podcast is. Oda mentek, ahol a user? Vagy csak kipróbáljátok magatokat a különböző csatornákon? Mennyire tudatos ez a fajta sok lábon állás?

Szerénytelenül mondom: meglehetősen tudatos. Igyekszünk sok lábon állni tartalmilag, újságírásszakmailag, formátumilag, bevétel-struktúrában, csapaterőben. Jellemzően nem azért indulunk valamerre, mert „a felhasználók ott vannak”, noha ez nemhogy legitim, hanem „a” standard stratégia volna. Inkább csak a legjobb formát, csatornát, módozatokat keressük: nekünk elsősorban gondolataink, mondandónk, véleményünk, kérdéseink vannak, minden más kísérleti tartalmi dimenzió csak az átadás hogyanjáról szól. Az üzleti terjeszkedés és diverzifikálás pedig arról, hogy ilyen bizonytalan közegben minél biztosabb lábakon álljunk, amíg nem esik le az a kalapács…

Mit kívánsz nekünk a következő 5 évre?

Ünnepeljük együtt a 20. születésnapotokat is egy szabad, prosperáló országban, és áruljunk annak virágzó, sokszínű médiapiacán kosarunkból mosolyogva varázslatos reklámtorta szeleteket!

Noha abban semmiképp sem hiszek, hogy „csak egy maradhat”, de ha mégis valamifajta múlhatatlanságot akarunk idézni, kérjük a szülinapi buli lemezlovasától tisztelettel Roger Taylor szerzeményét, a címe nem csak a Hegylakó túlélésére, de a közös munkánkra is illik: (it’s) A Kind of Magic!

Szuper végszó! Köszönjük Gábor!