fbpx
Az Adaptive Media 15. szülinapja alkalmából felkértünk pár számunkra közeli és fontos online szakembert, hogy megkérdezzük őket, mit gondolnak az Adaptive 15 éves évfordulója kapcsán a cégről, az online piacról, annak alakulásáról és mit kívánnak nekünk. Picit történeti visszatekintés, picit elmúlt 15 év értékelés, picit jövőbetekintés. Fogadjátok sok szeretettel Sablik-Szemes Alexandra interjúját D. Tóth Krisztával.

A WMN.hu display felületét az Adaptive media értékesíti, így egy nagyon erős stratégiai együttműködés van közöttünk, hiszen a bevételi források egy része attól függ, hogy teljesítünk a piacon. A hazai online média egyik fontos siteja a WMN.hu, ami egy viszonylag telített piacra érkezett meg a sok női site közé több, mint 7 évvel ezelőtt. Mára mégis az egyik legjobban definiált, jól körvonalazható célközönséget vonzó, meghatározó, sőt kikerülhetetlen női magazinná vált a hazai online médiában. 

Miért érezted fontosnak egy online site megalapítását? Hogy jutottál erre a döntésre? Miért érzed fontosnak a portál jelenlétét a mai magyar online tartalmak között?

A WMN-t kettős igény hívta életre. Egyrészt médiafogyasztóként hiányzott nekem egy platform, ahol valóban megszólítanak, ahol lehet egy nőnek akár karcos véleménye, humora, ahol a párbeszéden, a sokféleségen van a hangsúly, ahol a hangnem személyes és megközelíthető, de közben foglalkoznak olyan közös ügyekkel, amelyek mindannyiunk életét meghatározzák. 

Másrészt, médiaszakemberként hiányzott az, hogy egy szabad alkotóközösségben dolgozhassak, mindenféle befolyástól mentesen, szakmai, emberi értékek és alapelvek mentén. Szóval egy olyan oldal és egy olyan csapat, mint amilyen a WMN lett. Ahogy egy barátom fogalmazott nem sokkal az indulásunk után: „olyan, mintha a magyar médiában lett volna egy WMN alakú lyuk, és ti jöttetek és pontosan beleillettetek”.

Nagyon sokszor képviseltek határozott véleményeket, erős állásfoglalásokat az írásaitokban. Ez nem annyira jellemző a női portálok esetében. Ez is ad egy megkülönböztethetőséget nektek a piacon. Erre tudatosan törekedtetek már a kezdetektől vagy az újságíróitok személyisége hozta magával ezeket az állásfoglalásokat? Miért érzitek fontosnak kiállni ezek mellett az ügyek mellett és bemutatni ezeket a női megéléseket, nézőpontokat? Vannak olyan általánosnak mondható értékek, amit szerinted közvetít a WMN.hu?

Csak azért, mert az angol „woman” szóból képződik az oldal neve, nem csak a nőkről szól, sőt, nem is csak nőknek (olvasóink bő negyede férfi). Amellett, hogy nem vitatom el a biológiai különbségeket a két nem között, nem hiszek abban, hogy van „női tartalom” és „férfi tartalom”. Szerintem minőségi, releváns, aktuális tartalom van – vagy épp silány, érdektelen, idejétmúlt… és sorolhatnám. Ezek nem férfi vagy női attribútumok, hanem egyetemesen emberiek vagy épp szakmaiak. A WMN tartalmai erősen szerzőközpontúak, személyes hangúak, ezért nyilván meghatározza a csapat érdeklődési köre, az általuk fontosnak tartott ügyek és értékek képviselete. Hiszünk abban, hogy minden ember egyenlő jogokkal jön a világra, és ezen jogok megélését élete végéig lehetővé kell tenni, hogy a gyerekeinknek joguk van egy békés, erőszakmentes, biztonságos élethez, hogy a nőknek ugyanolyan esélyek járnak, mint a férfiaknak, hogy az oktatásban és egészségügyben dolgozókat a társadalomnak és a mindenkori országvezetésnek meg kell(ene) becsülnie, hogy egymást tisztelnünk kell és érdemes, az erőszakkal (legyen az kapcsolati, munkahelyi, iskolai, vagy bármilyen közösségen belüli) szemben viszont zéró toleranciánk van… és sorolhatnám. Ezzel együtt sokfélék vagyunk mi is a csapatban, sokszor mi magunk sem értünk egyet, vitatkozunk egy-egy téma kapcsán, amit rendszeresen az olvasó, néző, hallgató szeme láttára teszünk meg. Ebben is egyedülálló az oldal, hogy szabad vitatkozni, nem egyetérteni.

Ahogy már az elején kezdtem, ti egy viszonylag telített online piacra érkeztetek, ennek ellenére ma áltagosan 1 millió nőt embert értek el havi szinten. Mégis biztos vagyok abban, hogy sok nehézséget látsz, láttok a piacon, amivel naponta meg kell küzdeni. Hogy látod milyen irányokba alakul a piac? Ti erre, hogy próbáltok reagálni? 

Nincs könnyű helyzetben az, aki ma Magyarországon politikai kapcsolatok és nagy kiadói háttér nélkül, pusztán a közlés, a tartalomelőállítás vágyával sajtóterméket indít. Egyrészt a magyar médiapiacot egyre inkább kontraszelektáltnak, megosztottnak, politikai oldalról befolyásoltnak és rendkívül bizonytalannak látom. Nagyon kevés a ténylegesen független alkotóközösség. Mi 100 százalékban a piacból élünk és minden egyes tartalmunkat ingyen lehet fogyasztani. El kell mondjam: nem ez a könnyebbik út  – de mi abban hiszünk, hogy csak így tarthatjuk meg a szabadságunkat, így ragaszkodunk hozzá. A másik nagy kihívás a piacon az algoritmus-kitettség. A nagy kiadói háttér nélkül építkező márkák (mint a WMN is) közönségterelésének egyik legfontosabb forrása a közösségi média. A Metának olyan kontrollja van a tartalmak elérései fölött, amivel nagyon nehéz együtt élni és dolgozni. Ez egy folyamatos finomhangolást igénylő munka, az utóbbi időben már nálunk is dedikált szakember végzi. Emellett pedig sok munkát fektetünk a főoldali látogatottságunk növelésébe és a WMN brand megismertetésébe is – együttműködésekkel, közösségépítéssel, stb.

Nem is olyan rég kezdődött a podcastek felfutása, amit ti nagyon ügyesen használtatok ki. A „Beszélnünk Kell!” Magyarország egyik leghallgatottabb podcast sorozata, mellette pedig több, nagyon sikeres podcastot is elindítottatok. Ezen a téren szeretnétek tovább építkezni? Van még olyan műsor, téma, amit szerinted jó helyen lenne ebben a közegben?

A podcast műfajban az a csodálatos, hogy gyakorlatilag bármilyen témát megenged és elbír, a hallgatása pedig egy igazi összekapcsolódós, bevonódós élmény – már ha jól csinálják a műsort. Mi is érzékeljük, hogy üzleti szempontból most épp nagyon aktuális ez a műfaj, kis túlzással minden ügyfelünk érdeklődik iránta. Épp ezért nagy öröm, hogy mire ez a felfutás elérte a magyra piacot, a WMN-nek már készen állt a saját (és saját kezűleg épített) profi podcast stúdiója, ahol gyakorlatilag bármennyi és bármilyen anyag elkészülhet. Ezzel együtt én – ebben is – úgy gondolom, hogy a kevesebb több, átgondoltan kell audiotartalmat gyártani, ismerve, értve és érezve a célközönséget annak befogadási küszöbét. Aktuálisan öt különböző WMN podcastunk van köztük egy brandcast, amelyet egyik partnerünkkel, a DM-mel közösen készítünk. És igen, vannak még ötleteink, de arányérzékünk is – úgyhogy mindent a maga idejében.

Abszolút csak személyes kíváncsiságból, te milyen podcasteket hallgatsz? Vannak kedvenceid akár magyar vagy külföldi?

A WMN podcastjait nemcsak „hivatalból” hallgatom, hanem mert lekötnek és szórakoztatnak; már alig vártam például Pásztory Dóri és férje, Ferenci Márton gasztrotainment műsorát az Emelem poharam!-ot, ami idén indult. A külföldiek közül elsősorban pszichológiai és tudományos témájú podcastokat hallgatok, például Esther Perel Where Should We Begin? című sorozatát vagy például a Hidden Brain című podcastot.

Miért választottátok értékesítő partnernek az Adaptive Mediát? Van olyan értékképviselet, közös látásmód a WMN és az Adaptive között, amit ki tudnál emelni?

Közel 8 éves működésünk óta volt alkalmunk többféle ügynökségi értékesítési modellt kipróbálni, 3 éve minden médiatípusra vonatkozóan megállapodtunk az Adaptive Media-val, mert egy kiadófüggetlen, minden aktuális piaci trendet azonnal adaptáló, kiemelkedően motivált csapattal dolgozó saleshouse, akikkel kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymás értékesítési és üzleti stratégiáját és zavartalanul működünk együtt.

Van bármi kedves emléked, jó élményed az Adaptive-val, amit szívesen megosztanál velünk?

Kollégáimtól úgy értesültem, hogy a 15. születésnapi bulitok nagyon jól sikerült, másnap kifejezetten csendes volt a sales szoba…

Mit kívánsz nekünk a következő 5 évre?

2022 vége van… minden változóban és rengeteg a kiszámíthatatlan folyamat körülöttünk, úgy emberi, mint össztársadalmi- és médiapiaci szinten. Az az érzésem, hogy olyan időszakot élünk, amit a jövőben nagyon sokat fognak majd elemezni a szakemberek… Szóval, én jelen pillanatban leginkább azt kívánom az Adaptive csapatának is, amit minden embertársamnak, aki épp az itt és mostban él: minél nagyobb rezilienciát és kitartást.

Az Adaptive Percek sorozat előző részei itt olvashatóak.