fbpx
Az Adaptive Media 15. szülinapja alkalmából felkértünk pár számunkra közeli és fontos online szakembert, hogy megkérdezzük őket, mit gondolnak az Adaptive 15 éves évfordulója kapcsán a cégről, az online piacról, annak alakulásáról és mit kívánnak nekünk. Picit történeti visszatekintés, picit elmúlt 15 év értékelés, picit jövőbetekintés. Fogadjátok sok szeretettel Sablik-Szemes Alexandra interjúját Barnóth Zoltánnal.

Zoli 1999 óta dolgozik a szakmában, a PanMediában kezdett médiatervezőként, az elmúlt 23 évben pedig sokrétű tapasztalatot szerzett ügynökségi oldalon. 2022. május óta pedig büszkén mondhatjuk, hogy már az Adaptive csapatát erősíti.

Mi az, ami ilyen régóta az ügynökségi világban tartott? Melyik munkahelyed, munkaköröd szeretted a legjobban? Miért

Gondoltam már arra párszor, hogy más oldalát is megvizsgálnám a világnak, párszor már el akartam menni az ügynökségi oldalról. Aztán valahogy mindig úgy alakult az élet, hogy előléptettek vagy olyat mondtak, amiért azt mondtam, hogy jó akkor maradok, mert új kihívás, más terület volt, ahol valami újat kellett létrehozni.

 

Barnoth_Zoltan

Hogy melyik pozíciómat szerettem a legjobban…? Ez egy nehéz kérdés. 2000-től kezdtem online-nal foglalkozni, de 2008-ban már határozottan virágzott az online piac. Talán ezt a 2008-2014 közötti időszakot szerettem a legjobban, amikor az MEC Interactionnek voltam a vezetője. Ebben az időben nagyon jó csapat alakult ki, csomó új dolgot csináltunk a cégnél, nagyon sokat beletettünk a munkába. Elkezdtünk felépíteni egy kis létszámból egy nagy csapatot, ami ezalatt a 6 év alatt borzasztó nagy ívet rajzolt le, nem voltak kijárva még az utak.

Mi miatt érezted úgy, hogy érdemes lenne megnézni a szakmát egy másik oldalról és csatlakoztál az Adaptive Media csapatához?

Úgy éreztem, hogy az ügynökségi világot jól megismertem ezalatt a 23 év alatt, viszont egy kicsit féloldalasnak érzem a tudásomat vagy az ismeretanyagomat. Hiszen, ha csak nagyon szűken nézem, akkor az iparágban 3, de akár 4 szereplőgárdát is meg lehet nevezni, az ügynökségeken kívül a hirdetői-, a médiatulajdonosi-, és még a technológiai oldalt is idesorolnám.

Amikor azon gondolkoztam, hogy merre tovább, akkor az ügynökségi világhoz legközelebb állónak a médiaoldalt gondoltam, bár most már ezt kicsit vitatnám… Kétségtelen, hogy ugyanaz a szakma, de egy másik féltekéje ugyanannak a bolygónak. Persze a hirdetői oldal is közel van, de ott az, amihez én értek, vagy amivel eddig foglalkoztam, egy kisebb részt képvisel, kivéve, ha média specialista vagy a hirdetői oldalon.

Mesélsz picit az aktuális munkakörödről és hogy mivel foglalkozol nálunk?

Innovációs és üzletfejlesztési igazgató vagyok itt, így két részből áll a munkaköröm. Az innovációs rész inkább csak a belsősöknek mond valamit: az Adaptive-on belül működő fejlesztői csapat integrálásában, prioritásainak meghatározásában segítek. Az üzletfejlesztés nagyon szorosan összefügg azzal, hogy a következő években mi az Adaptive stratégiája, és ezt a stratégiát hogyan és milyen termékekkel, megoldásokkal, szolgáltatásokkal, fejlesztésekkel szeretnénk elérni.

Sokat dolgoztál vezetőként, nagyon sokféle emberrel. Te is látod, hogy nehéz a fiatalok megtartása a munkahelyen. Szerinted mi az, ami ma már a minimum a munkahelytől a munkavállalók felé és mi az, amivel hosszú távon is megtarthatóak akár a fiatal, akár a senior kollégák?

Sok minden elvárás most már. A covid nagyon sok dolgot megváltoztatott, és azt hiszem, még nem készült fel a médiapiac, hogy ezt teljes mértékben megugorja. A rugalmasabb munkaidő, a home office (a kettő nem ugyanaz!) alap lett például. Az más kérdés, hogy tudod-e teljesíteni a kéréseket.

Szerintem továbbra is az tudja megtartani az embereket, ha látnak valamilyen jövőképet a céggel kapcsolatban. Ha van egy elképzelés, egy stratégia, ami mentén a cég működik, az sokat segít ebben. A másik fontos dolog pedig, hogy a munkavállaló lásson maga előtt egy karrierutat, ami túlmutat azon, hogy majd 1 év múlva vagy 4 év múlva milyen pozícióban lesz. Aztán ehhez kell kapcsolódjon egy javadalmazási rész is, hiszen itt Magyarországon is egyre drágább az élet és egy pályakezdő fizetés sem úgy néz ki már, mint régen. Sokkal durvább például egy albérletet kifizetni. Végül pedig nagyon fontosak az egyéni vagy csoportos fejlesztések is. A munkavállaló hozzá tud járulni a személyes fejlődéséhez azzal, hogy betesz energiát, tanul, figyel, okosodik, de emellett a cégnek is meg kell tenni ehhez a szükséges lépéseket. Fejleszteni kell, akár tréninggel, coachinggal, személyes beszélgetésekkel, tapasztalatátadással és persze szakmailag is. Tehát nem csak a soft skillekre kell odafigyelni, hanem a szaktudásra is.

Ha egy ilyen víziót tudsz lerakni egy ember elé, akkor van rá esély, hogy marad. De még az is lehet, hogy ez sem elég.

Ha valaki jövőben ebben a szakmában akarna elhelyezkedni, neki mit üzennél, miért érdemes az online szakmában, piacon elhelyezkedni? Mik a szépségei?

Ez egy nagyon dinamikusan és gyorsan fejlődő terület és a mainál is nagyobb szerepe lesz a jövőben. Hajlamos vagyok azt mondani, hogy előbb-utóbb mindennek digitálisnak kell lennie, nem is tudom elképzelni, hogy miért ne lenne minden az. Emiatt nagyon sokat lehet tanulni: ez nem egy olyan piac, hogy hátradőlhetsz a tudásoddal, és én ezt pozitívnak látom. Azt osztom, hogy nem jó dolog, ha az ember elkényelmesedik. És persze szeretnie kell az itt dolgozónak valamennyire a reklámvilágot meg a médiavilágot.

Te mit szeretsz a reklám vagy a média világban?

Lehet vitatkozni, hogy a reklám jó dolog-e, de én hiszem, hogy az; még akkor is, ha mostanában láttuk sok árnyoldalát. Egy olyan reklámot, ami neked szól és érint téged, szívesen megnézel. Vagy azért jó, mert számodra hasznos, releváns, vagy szórakoztat, vagy tetszik, mert cuki. Miért ne akarna az ember jó reklámot fogyasztani? Annyira sok termék és szolgáltatás létezik a világon, és a reklám tájékoztat is. A gond, és egyben a legnagyobb kihívás a szakmában az, hogy mi van akkor, ha töméntelen mennyiségben olyan reklámot látsz, amire adott pillanatban nincs szükséged, silány minőség, nem te vagy a célcsoport és még belátható időn belül sem te leszel. Azt miért kell látnom? Ez más platformokon erősebben jelen van, de az online is most már ebbe az irányba halad. Az adatalapú világban nem így kéne, hogy legyen. Ezen dolgozunk jelenleg.

Ezek szerint a fenti probléma is egy a sok nehézség közül, amivel az online piac jelenleg birkózik. Mik még a nehézségek? Kérdezem ezt első sorban Adaptive-osként, aki a minőségi magyar tartalmakat igyekszik képviselni. Szerinted mivel kell megbirkózni a piacnak most és a következő években?

Az aktuális magyar politikai és gazdasági helyzetet biztosan megemlíteném.

Emellett nagy kihívásban vannak a magyar médiapiaci szereplők, hiszen itt vannak a globálisok, akik gerjesztik az árversenyt, és a megoldásaik sokkal gazdaságosabban működtethetőek. A magyar piac eleve kicsi, ezért nagyon nagy limitációi vannak. De egy kritikát azért megfogalmaznék: az, hogy mindenki külön harcol a piacon egymás ellen, a nagyok ellen, minden ellen, ez hosszú távon nem fog menni. Sokkal jobban össze kell fogni a magyar szereplőknek, akár közös fejlesztésekkel is, hiába versenytársak.

Ezen kívül kihívás még a fogyasztói szokások, igények változása, ami elég gyorsan zajlik. Illetve még egy faktor a munkaerő-megtartás, amiről korábban is beszéltünk. Ez hatalmas kihívássá lépett elő az elmúlt 2-3 évben.

Te láttad felnőni az Adaptive-ot. Milyen kép alakult ki benned a cégről és arról, amit képviselünk? Van olyan emberi vagy szakmai érték, amit ki tudnál emelni?

Ez egy barátságos cég. Innovatív, megbízható, stabil partnerré nőtte ki magát az elmúlt 15 évben. A szakmai erősségei mellett meg kell említeni, hogy az Adaptive volt az a digitális szereplők közül, aki először fordított energiát brandépítésre. Ehhez a brandhez tartozik nem csak az, hogy milyen siteok vannak nála, hanem az is, hogy az itt dolgozó emberek megközelíthetőek és aranyosak, kedvesek. Erre építettek a különböző rendezvények, például a konferenciákon való jelenlét is. Én is gyakran meglátogattam az Adaptive standot Media és Internet Hungary-n például.

adaptive_buli

Van kedves Adaptive-os emléked a múltból, amit szívesen felidézel, elmesélsz nekünk? 

Szigeten voltam AM teraszon, ami nagyon jó helyen volt, a nagyszínpaddal szemben. Iron Maiden koncert volt aznap, és ott volt Kovács Nándi és Túróczi Bandi meg Sopov István és elkezdtünk pálinkázni. Tankcsapda koncertre ugyan elmentünk, de helyette mégis visszatértünk az Adaptive-hoz, amit valószínűleg nem kellett volna. 🙂 Együtt azért elmentünk az Iron Maiden koncertre, de a 3. szám után azt mondták a többiek, hogy el kellene mennem haza, mert alkalmatlan vagyok az életre. Betettek egy taxiba, amiért a mai napig hálás vagyok. Így, bár az Iron Maiden a kedvenc együttesem, úgy alakult az este, hogy 10-re, amikor is még tartott a koncert, én már otthon voltam a feleségem legnagyobb meglepetésére. 

Volt olyan Adaptive-os kolléga, akivel kimondottan szerettél együtt dolgozni? Ha igen, ki volt ő és miért?

István, akivel a legtöbbet dolgoztam. Nem volt könnyű vele, jól képviselte a másik oldalt, de mindig sikerült megtalálnunk azt a win-win megoldást, amivel mindenki elégedett volt.      

Mit kívánsz nekünk a következő 5 évre? Most már kicsit magadnak is 😊

Azt, hogy megfeleljünk kihívásoknak és jól helyt álljunk, ugyanúgy ahogy eddig, egy új világban, vagy egy folyton változó világban.

Egy folyton változó világban egy folyton változó szakmában. Ehhez kell igazán adaptívnak lenni. 😊

Igen és ez a név meg kötelez, nem? 😊

Ez egy nagyon szép zárszó, köszönöm Zoli a gondolataid.

Az Adaptive Percek sorozat előző részei itt olvashatóak.